Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
 |
| Ad Astra, 2013 |
A történet: Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó
vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze,
vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse?
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.
Nagyon sokáig húztam az elolvasását, és sajnos nem tudom azt mondani, bár gyorsabban olvastam volna. Ez a könyv olyan témát taglal, amivel nem szívesen foglalkozik az ember, vagyis azzal, hogy mit csinálunk a bolygónkkal, mire használjuk a lányainkat, és egyenlő társadalomban élünk-e. Ezek mind olyan kérdések, amikről külön szakdolgozatokat lehetne írni, és a könyv csak egy kis részét érinti mindennek.
Bár tény, hogy megjelenik itt sok dolog. Tinédzserterhesség, állatkísérletek, terrorizmus, bioterrorizmus, környezetvédelem... szinte nincs olyan világméretű probléma, amit ne említene Rogers.
A könyv nagy szerencséje, hogy egy fiatal lány szemszögéből ismerjük meg a történetet, aki a maga esetlen módján csak az emberiségen próbál segíteni, és elhiszi, hogy minden egyes ember számít, hogy minden áldozat megtérül. Én a könyv fele körül jöttem rá, hogy mit is tervez Jessie (jó, tudom, előbb is egyértelmű volt, csak számomra nem tűnt akkora dolognak), és abban egyet értettem, hogy álszentség volt a szüleitől, hogy ha más lány csinálja, akkor oké, de ha ő, akkor nem. Persze minden szülő a saját gyerekét szereti a legjobban, és őt akarja megvédeni mindentől, viszont Jessie-t meg lehetett volna győzni szerintem más érvekkel is, nem azzal, hogy az apja bezárja.
Igazából ha eltekintünk a poszt-apokaliptikus betegségtől, akkor ez egy átlagos tinikönyv. Jessie szerelmes lesz, veszekednek, féltékenykednek, összeveszik a szüleivel, bulizik, lázad, aktivista csoportokhoz csatlakozik. Csak ott van mellette az AHS. Innentől spoilerek.
Számomra az a legfurább, hogy az apja egész végig erre neveli Jessie-t, hogy legyen biológus, váltsa meg a világot, aztán mesél neki erről az új programról, a Csipkerózsikákról, meg a lefagyasztott petesejtekről, és csodálkozik, hogy a gyerek rögtön rákap az ötletre. Előtte isteníti a bátor lányokat, és azt mondja, bennük van a jövő, aztán meg pillázik nagyokat mikor Jessie nekiront egy késsel, hogy engedje szabadon, mert ő is terhes akar lenni. Bár ez a reakció se pont normális. Tetszett az idézet a borítón, Jessie tényleg rájön, hogy nagy önzés kell az önzetlenséghez. Hiszen ő az életét be AKARJA fejezni, a Csipkerózsikaság csak egy jó indok hozzá. Amúgy én végig azt vártam, miután lefeküdt hogyishívjákkal, hogy terhes lesz, mármint rendesen. Bár aztán rájöttem, hogy ott van az a kis izé fogamzásgátló a vérükben. A kedvenc részem meg egyértelműen a ruhás volt.
Spoiler vége.
Ami igazán megfogott engem ebben a könyvben már a legelején, az a borítója. Az Ad Astra amúgy is ott van a toppon, sokkal jobbak szoktak lenni mint az eredetik, de ez különösen fantasztikus. Imádom a színét, meg a képet, hogy csak egy kis cellux tartja fent a leeséstől. A borítót Gyermán Petra tervezte, még anno csinált vele az Ad Astra egy interjút, itt elolvasható.
Értékelés
Összességében: 10/6
Film-faktor: 10/1 Ha lenne is film, nem nézném meg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése