Első körben befejeztem Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás című könyvét, amit még a tavalyi évből hoztam át. Nekem már az első rész sem tetszett annyira, és a második sem nyűgözött le. Szerintem Travis nem álompasi (sőt!), és nem értem mit esznek rajta a nők. Aki fontolgatja az elolvasást, annak ajánlom figyelmébe Pupilla értékelését az első részről (katt). Erről nekem nem született bejegyzés, viszont Pupilla mindent tökéletesen összefoglalt, és az én véleményem is hajszálra ugyanez. Komolyan Trav az etalon? Csajok! Éljenek a valóságos pasik, éljenek az Alex Stewartok!
Szintén a múlt évből hoztam át a negyedik Harry Pottert angolul, amit egy-két napja sikerült végre befejeznem. Persze nem arról van szó, hogy ne szeretném, csak pont a négyes a legunalmasabb nekem, mert a temetős résztől mindig féltem. Meg bennem volt az is, hogy tudom, mi fog történni, ezért várom már, hogy odaérjünk, mert azt a részt nem szeretem, és utána élvezhetem a könyvet még legalább ötven oldalon át:D Bár ráraktam idén a VCS-re az ötöst, nem vagyok benne biztos hogy elkezdem. Kell egy kis pihi.
És még mindig az előző év, de most hangoskönyv. Sarah Dessen az egyik kedvenc írónőm, és még tavaly novemberben kezdtem el tőle egy hangoskönyvet, amit múlt hétvégén Kecskemétre menet sikeresen be is fejeztem. Hát nem a Keeping the Moon lett a kedvencem, valahogy olyan suta vége van, de első hangoskönyvnek nagyon jó volt, élvezhető volt az előadás is, ajánlom mindenkinek!
Mivel jövőre érettségizem nem tudtam kikerülni, hogy egy-két kötelezőt ne olvassak el. Bevallom, szeszélyes a viszonyunk, mivel az Abigélt például imádtam, de azóta szinte semmire rá se néztem. Így olvastam el Henrik Ibsen Nóráját, és beleolvastam Mikszáth Noszty fiújába. Míg az előbbi megdöbbentett, és nagyon tetszett, addig a Nosztyt nem tudtam végigolvasni. Sajnos nem jöttem bele a Mikszáth-olvasásba, én jobban kedvelem a novelláit, de Isten óvjon attól, hogy őt húzom jövőre a szóbelin!
Mivel menthetetlenül megadom Leiner Laurának az esélyt újra és újra (Anonim Laura-függők Társasága) ideje volt, hogy elolvassam a Bábelt is, a Fesztiválregényt. Kellemes kikapcsolódás volt, és egy olyan időben talált meg, mikor semmi nem tetszett. Ötletes volt ez a blogos dolog, bár zavart, hogy az sms-eket nagyon sokszor rosszul ábrázolták (az volt a feladó, aki igazából a címzett, stb.)
Aztán kijött az új stand alone-ja márciusban, amit áprilisban sikerült is kölcsön kapnom. Van nekem egy ilyen bajom Laura regényeivel, hogy mindig akkor kapom kölcsön, mikor történelmet kéne tanulnom. SZJG 8: töri vizsga előtt egy héttel (hármast kaptam). Bábel: mezei töri TZ. ASZ: javító töri tz... Remélem, ez a tendencia nem folytatódik, vagy tanúsítok egy kis önuralmat, mert már számomra is ciki:D Amúgy nekem nem ez lett a kedvencem, de vicces, és lekötött. De szerintem a Bábel sokkal jobb (Team Szasza).
Aztán folytatódott a szenvedős időszak, mindent félreraktam, kb semmi nem tetszett, és jött A Könyv. Kiera Cass: Párválasztó. Most egy perc néma csenddel adózzunk a borítónak.
Hát nem gyönyörű? A többi része is legalább ilyen csodálatos (katt) (sajnos azokhoz még nem volt szerencsém, de már fúrja az oldalamat), és hál isten meg is van nekem ez a könyv! Igazából nem egy mély történet, viszont engem nagyon megfogott, és valamiért mégis ezzel a könyvvel sikerült legyőznöm a könyvfinnyáskodást. Igazi chick-lit, YA a javából, érdekes világ, bár nincs róla kifejtve szinte semmi, de sejteti, hogy a többi részbe lesz egy kis lázadozás, viszont semmit sem konkrétan. Sajnos az Igazi blogturnéja közben belefutottam egy spoilerbe az Elitre nézve, szóval kicsit csalódott vagyok, de ezek után még jobban érdekel a többi rész!
Februárban Abstractelf kihívása miatt két sorozat második részt kellett elolvasnom, amiről bevallom azt hittem, hogy nem fog sikerülni. Volt a várólistámon jó sok második rész, viszont elnéztem az időt, meg nem is volt kedvem semmihez, és bár a Percy Jackson sorozat második részét (Szörnyek tengere) még hónap elején elkezdtem
Utazókönyvben volt nálam David Levithan Lover's Dictionary-je, ami a rövidsége ellenére is megfogott, bár sokáig nem tudtam eldönteni, hogy férfi vagy nő a főszereplő igazából még most se tudom. Olvastam már tőle előtte a Will Graysont, ami nagyon tetszett, és rögtön a kívánságlistámra raktam a többi könyvét is, amik közül a születésnapomra megkaptam a Nick&Norah's Infinite Playlistet, amit, mint oldalt láthatjátok, már olvasok, és nagyon tetszik. Remélhetőleg arról már lesz bejegyzés. Azóta aktívan követem is Levithant Twitteren (katt), mivel egész különleges módon napi szinten posztol egy szót, amit aztán definiál. Különleges egy ötlet, és nekem nagyon nagyon tetszik is.
Szintén utazókönyvként olvastam Kemese Fannitól a Napszemű Pippa Kenn-t, és Tera Lynn Childs Hableányok kíméljenek című könyvét. Mindkettő tetszett, bár Pippánál kicsit mást vártam, talán csalódtam is, de ezt nem mondanám biztosra, a folytatás mindenesetre érdekel. A Hableányokat a húgomnak is odaadtam, és nagy anti-könyvmolyságának ellenére is elolvasta három nap alatt. Most rágja a kefét, mert a kiadó nem tervezi folytatni a sorozatot, szóval lehet ezért még kampányolni fogok.
A legutolsó utazókönyv, ami nálam volt Hidasi Judit Április útja, amit egyszerűen IMÁDTAM. Szerintem egy ültő helyemben olvastam el, kiidézgetném a felét, de már más megtette helyettem (katt), és olyan szép a védőborító nélkül, és egyszerűen annyira tetszett. Egyedül a végével nem voltam 100%-ban elégedett, de annyi baj legyen. Minden ismerősömnek a kezébe nyomnám.
Nagy kedvencem Jodi Picoult, akitől idén is sikerült elolvasnom egy könyvet, a Házirendet. Az egyik unokatestvéremtől kaptam kölcsön, és nagyon nagyon tetszett. Engem sokban emlékeztet Jacob a Big Bang Theory Sheldonjára, és mindkettejüket nagyon szerettem. Bár Jodiról akár szakdolgozatot is lehetne írni, mert minden könyve annyira összetett, ez mégis a könnyebbek közé tartozott, számomra legalábbis nem volt nehéz eldönteni, hogy ki mellé álljak. Mondjuk a kedvencem még mindig a Gyere haza (és az angol címe Sing You Home annyival jobb!). Lehet, hogy újra olvasom, és írok róla bejegyzést.
 |
| Első rész |
 |
| Második rész |
Nagy mumusom volt Mats Strandberg és Sara B. Elfgren The Circle-je (magyarul A Kör és Tűz címmel kiadták a trilógia első két részét, a harmadikra úgy tudom, várni kell még). Említettem már a VCS-s posztban is, hogy nagyon sokat húztam-halasztottam, mert nem tartottam magam elég jónak angolból. Jelentem, sikeresen leküzdöttem az akadályt, sőt, még tetszett is!
Kicsit visszaadta a hitemet, lehet, hogy az északi írók mégis írnak nekem is. Pörgősnek nem mondanám, ijesztőnek annál inkább, szóval szerintem ne olvassátok este. Én szóltam! A második részét pedig igyekszem minél előbb beszerezni, lehetőleg angolul, és a polcomra, mert amúgy nagyon szép mindkét rész.
És a legjobbat hagytam legutoljára. Colleen Hoover Hopeless című könyve már most elvitte nálam az év borítója, az év szerelmes regénye, az év NA-ja, az év szerelmespára, az év barátsága, és az év összes mindene díjat. Rég olvastam könyvet, ami ennyire jó volt. Már minden barátomnak kölcsön adtam, és ők is sorra behódolnak Ms. Hoovernek. Most jelenleg a második rész is nagyon érdekel (Losing Hope), ami Dean története. Remélem, nem jut arra a sorsra, mint a Veszedelmes sorscsapás. Ha tehetitek, rögtön rohanjatok a könyvtárba/könyvesboltba, és olvassátok! Én csak ajánlásként annyit mondok, amit nekem mindenki: durva.
Idén még csak egy könyvet hagytam félbe a Noszty fiún kívül, ez pedig Gerorge B. Shaw Pygmalion (aka. My Fair Lady) című könyve. Nagyon kíváncsi voltam, ez is egy éve várt rám, a VCS-re is ráraktam, de egyszerűen nem tudom elolvasni. Közbe belenéztem a filmbe, az kicsit élvezhetőbbnek tűnik, szóval most áthágom a szabályaimat, és maradok simán a filmnél. Amúgy se szeretem a színdarabokat, meg nagyon fárasztó olvasni, mivel Liza szövegét szinte meg se lehet érteni. Azért kár, nagy klasszikus, reméltem, tetszik majd.
Balra láthatjátok, hogy miket olvasok jelenleg. A Jessie-t és a Halkirálynőt tervezem befejezni mostanában, és akkor semmi olyan könyvem nem marad, amit tavaly kezdtem el olvasni, hát majd meglátjuk mi lesz. Az Árnyalatnyi remény újraolvasás, szerintem még ma befejezem, a Nick&Norah pedig a jelenlegi mindenhovavivős könyvem, szóval nemsokára annak is a végére érek (amúgy is rövidke). A Büszkeség és balítélet egy kicsit hosszabb projekt, pláne angolul, de nagyban készülök az OKTV-re, szóval a közeli jövőben tervezendő könyvek listáján is hasonlók állnak:) (Great Gatsby, Catcher in the Rye..)
Idén eddig 0 könyvet vettem *örömtánc*. Magamnak legalábbis. Egyik barátnőmnek márciusban volt a születésnapja, megkapta tőlem Lisa Schroeder I Heart You, You Haunt Me című verses regényét, és nagy sikert arattam vele. Én is beleolvastam, szerintem egyszer kölcsön kérem majd. Egy másik barátomnak most volt a szülinapja, júniusban, neki konkrétan két hónapig szaladgáltam David Mitchell Felhőatlaszáért, és ha leütöm, hogy F, akkor még mindig ez a Google első javasolt keresése. De sikeresen beszereztem, és volt nagy örömködés:) Viszont ez a könyv engem nem érdekel, a filmet láttam, és bőven sok volt, úgyhogy nem hinném, hogy kölcsön kérem.
Ezen kívül a születésnapomra megkaptam egy barátnőmtől Tahereh Mafi Shater Me című gyönyörű könyvét, egy másik barátnőmtől John Green Looking for Alaskáját, és a már említett Nick&Norah's Infinite Playlistet @freebird-től, molyos ajándékozás keretein belül. Anyukám hozott nekem egy francia könyvet Belgiumból (Oscar et la dame rose), és most nyertem az Árnyalatnyi reményt, szóval idén még nem sok új könyvem lett, de ami most van az is ellep lassan:)
A várólistacsökkentéssel pedig elég rosszul állok (csak úgy, mint a Goodreads challenge-emmel), de nyár van, igyekszem belehúzni.
Nektek eddig hogy telt az év? Tartjátok az ütemtervet? Van egyáltalán ütemtervetek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése