Julie Anne Peters interjú

Sziasztok!:) Ez a júniusi Goodreads YA hírlevél interjúja. Nem olvastam még semmit Julie Anne Peterstől, de egész szimpatikusnak tűnik az interjú alapján, és amúgy is keresem a minőségi LGBT könyveket. Talán bepróbálkozom a Lies My Girlfriend Told Me-vel. Nem tudnék arról, hogy bármelyik könyvének el lennének adva a jogai magyar kiadóhoz, pedig elég sokat írt már. Mondjuk Magyarország meg az LGBT irodalom... Talán majd egyszer :) Addig is jó szórakozást!

Az írónő

Bár most nehéz elképzelni, de volt olyan idő, amikor lényegében nem voltak könyvek meleg tinédzserekről. Mire Julie Anne Peters megírta a Keeping You a Secretet (KYAS) már több könyve megjelent általános iskolás szerelmekről és veszekedésekről. Julie rengeteg üzenetet kapott az olvasóitól a könyv megjelenése előtt, akik egy olyan könyvre vágytak, amelyben magukra ismerhetnek. Azóta írt egy transznemű tinédzserről, aki saját identitását keresi (Luna), egy abuzív kapcsolatról (Rage: A Love Story), sőt, egy alternatív bál megszervezéséről is (It’s Our Prom).

A legutolsó könyve (Lies My Girlfriend Told Me [LMGTM]) árulásról szól, ami Alix barátnőjének, Swanee-nak halála után derül ki. A továbbiakban Julie még több információt oszt meg velünk, valamint mesél az írás folyamatáról, kedvenc könyveiről, és a queer YA irodalom változásáról is.

Danika at The Lesbrary: Egyike vagy azoknak az íróknak, akik népszerűvé tették a queer YA-t! Hogyan változott meg a műfaj mióta elkezdtél benne alkotni? Mik a kedvenc leszbikus YA könyved – különösen az újabbak közül?

Le se tudom betűzni, hogy úttörő, szóval én simán csak jó helyen voltam jó időben. A szerkesztőm és az ügynököm is erősködött, hogy írjak egy leszbikus szerelmes történetet. Azt hittem, hogy a halálba akarnak küldeni, hogy így vállaljam fel magam. Egy évembe telt, hogy leküzdjem a félelmemet, de amikor elkezdtem megírni a könyvet rájöttem, hogy ennél jobban rég szórakoztam. Minden érzelem igaznak és őszintének érződött. És a több száz (talán több ezer) levél alapján, amiket coming-outoló fiataloktól kaptam rájöttem, mennyire fontos volt, és fontos még most is a KYAS.

Julie, és partnere, Sherry

Mára túlléptünk magán a coming-outon – nem mintha nem ez lenne mindennek a gyökere. De az írók már egy queer mindennapjairól írnak – szerelemről, családról, és barátokról, és önmaguk kifejezéséről. A queer irodalom már fantasyban, science fictionben és sima romantikában is alkot. Mindenféle ember lehet már főszereplő, főgonosz, vagy mellékszereplő, akik bátorítanak, vagy épp ellenkezőleg.

Mivel már nyugdíjba vonultam (félig-meddig), főállásban irodalmat tanítok a ColoradoReading Corpsnál, és közel sincs annyi időm olvasni, amennyit szeretnék. Mikor hazaérek a suliból kómába esve nézem a Judy bírónőt.

Mégis van három emlékezetes könyv, amit idén olvastam: az Openly Straight Bill Konigsbergtől, az October Mourning: A Song for Matthew Shepard Lesléa Newmantől, és a Kiss the Morning Star Elissa Janine Hoole-tól.

Johnp: Sima YA könyvekkel kezdtél, aztán átváltottál érettebb témákra a szexualitásról és a nemi identitásról. Azon gondolkodtam, hogyan fogadta (vagy nem fogadta) el a kiadód ezt a változást?

A kiadóm sosem kérte, hogy szépítsek a stílusomon vagy a témáimon, és szerintem ez azért van, mert sosem írom le szó szerint a szex jeleneteket. Majd az olvasók megteszik ezt, ahogyan ők szeretnék. Kifejezetten nem szeretem a kettős mércét, amivel a férfiakat és a nőket mérik. Miért kell a lányoknak megállni a csókolózásnál, amikor a fiúknak mindent szabad? Szóval, ja, a karaktereimnek mindent szabad. Mégis, megpróbáltam ízléses és érzékeny maradni a fiatalabb olvasók kedvéért, és nem arra ösztönözni őket, hogy szexeljenek a körülményekre való tekintet nélkül.

Vincenzo: Honnan jött a LMGTM ötlete? Csalt már meg barátnőd?

Lies My Girlfriend Told Me (2014)

Ha lett volna olyan barátnőm, aki megcsal, seggbe rúgom (nagyon kemény, ugye?). Komolyan, ennél én többet érdemlek, és remélem, mindenkinek van akkora önbecsülése, hogy ne adja alább a kizárólagos szeretetnél, ami kijár nekik.

Nehéz megmondani, honnan jönnek az ötleteim. Sokszor évekbe telik kitalálni. Aztán egyszer csak fény gyúl a fejedben, és arra gondolsz: Már emlékszem, hogy melyik múltbeli esemény alapján fogom megírni ezt a könyvet.

A LMGTM esetében tele voltak a híradások fiatal atlétákkal, akik megmagyarázhatatlan módon hirtelen szívmegállásban meghaltak. A legelső oldalon kiderül, hogy a főszereplő egy sikeres atléta, aki kora reggelente futni jár. Ezen a napon összeesik, és meghal. Ez ösztönzi a barátait arra, hogy felgöngyölítsék az ügyet, beleértve a hazugságokat és titkokat, amiket nem mondott el nekik. Minden új könyvemmel ki akarok próbálni valami mást. Rejtélyt akartam írni, kiszámíthatatlan véggel. Vannak tanulságok az életről, a halálról, a veszteségről és az életben maradásról is.

Miss Panek: Az iowai kisváros, ahol tanítok, nagyon konzervatív. Nincsen szövetkezetünk, ami kiállna a homoszexuálisok mellett, de a dráma klub menedéket jelent néhányuknak. Az egyik diákom kivette a könyvtárból a Lunát a tanév nagy részére (amíg nem tudott venni magának egy saját példányt). Ötletem sincs, hányszor olvasta el a fiú. Idén többször is női ruhában jött be a dráma klub gyűléseire, és átöltözött, mielőtt hazament. Tudnál más könyvet is ajánlani az én nem hivatalos homoszexuális szövetkezetem könyvespolcára?

Luna (2006)

Az embereket mindig az Amercian Library Association’s Rainbow Readseihez irányítom. Ezek nagy gonddal kiválasztott könyvek, fülszöveggel együtt. Itt az oldal honlapja.

Mellesleg nagyon büszke vagyok erre a diákra, hogy nem hajlandó beilleszkedni, és a dráma klubos barátai kétségkívül megmentik az életét.

Charlien: Találtál bármit az előző könyveidben, amitől később jobb író lettél, és fejlődött a fogalmazási képességed?

Mindig azért dolgozom, hogy jobb legyek. Egy író sosem ülhet a babérjain, mert a babérok csak ideiglenesek, aztán felakasztjuk őket egy falra. Egy olvasóm kritikájában láttam meg valamit, ami valahogy úgy hangzott, hogy „nem találja el, milyenek is a tinédzsereket”. Aucs. Ezek után csak írtam a dialógusokat, ahogy jöttek, és igyekeztem képben maradni a popkultúrával. Nincs rosszabb, mint ha hiteltelenséggel vádolnak.

Clarissa: Melyik könyvet írtad legtovább, és miért?

Ez könnyű, Clarissa. A Between Mom and Jo-t tíz év után kezdtem el. Sok ideig akartam írni egy fiúról, akinek két édesanyja van, aztán elválnak, és a fiú úgy érzi, hogy választania kell kettejük közül. Az én szüleim is elváltak, és bár nem két anya nevelt fel, mégis tökéletesen ismerem ezt az érzést.

Between Mom and Jo (2007)

Azt akartam, hogy az olvasók együtt érezzenek Nickkel (a főszereplővel), hogy megtudják, milyen két anyával felnőni, hogy hogyan kommunikál velük Nick külön-külön, és mennyire más lesz az élete, mikor a családja szétválik. Minden hónapban írtam egy jelenetet: Nick mindkét anyával. Nick egy anyával. Nick a másikkal. A közepén egy szünet, ahol minden megváltozik. De olyan volt, mint egy puzzle, és nem tudtam kitalálni, hogyan rakjam össze a darabokat.

Aztán egy nap minden jelenetet kiraktam a nappalim padlójára, felálltam, és rájuk néztem. És csak néztem őket. „Ez az” gondoltam „Tudom már mi ez. Egy album Nick életéről.”

Amint erre rájöttem könnyű volt kronológiai sorrendbe, egy egészbe rendezni őket.

Sara Pickell: Még mindig emlékszem milyen volt, mikor először olvastam a KYAS-et. Amint leraktam egy határozott és erőteljes katarzis kerített hatalmába. Hogyan kezeled érzelmileg, hogy ilyenekről írsz? Sikerült eltávolodnod ezektől a témáktól, vagy épp ellenkezőleg, alámerülsz az érzésekben, amiket közvetíteni kívánsz?

Köszönöm ezt a kérdést, Sara. Fején találtad a szöget: teljes mértékben azonosulok a könyvvel és a szereplőivel érzelmileg, fizikailag, és spirituálisan is. Amint elkezdek írni, belecsöppenek a világukba, szinte alig alszom, egész este részleteket és dialógusvázlatokat írok. Egyszer a partnerem megkérdezte, hogy megnézem-e valaha hogy mit írok esténként, mert olvashatatlan. Mire én azt feleltem, nem számít, hogy el tudom e olvasni, mert ameddig leírom a gondolataimat nem fogom őket elfelejteni.

Ahogy befejezek 10 vagy 100 vázlatot és a kézirat egész elviselhetően néz ki megengedek magamnak egy lélegzetvételnyi szünetet. És amint kész a szerkesztés és a borítókészítés a kiadómnál lefekszem egy hosszú, hosszú szundira.

Lauren Diaz: Három könyvedet olvastam már, és azokat szerettem a legjobban, amiket teljes beleéléssel olvastam. Van bármi tanácsod arra, hogyan lehet túllépni azokon a kommenteken, amik kritizálják azt, amit imádsz csinálni?

A kritikát nehéz elfogadni, pláne akkor, ha nagyon sokat dolgoztál és a könyvedre gyermekedként tekintesz. De ha író akarsz lenni meg kell tanulnod kezelni a visszautasítást. Emlékszem, egyszer, mikor egy nagyon rossz véleményt olvastam egy könyvről az ügynököm azt mondta „Ne fújd fel, Julie. Valaki biztos belepisilt a müzlijébe.”

Mostanában nem olvasok olvasói véleményt, legyen az rossz vagy jó. Mindig csak a rosszakra figyelek, és ez nem túl egészséges.

Amanda Jay: Mi történik Daelynnel a By the Time You Read This I’ll Be Dead után? (Bár nem hinném, hogy válaszolsz erre a kérdésre, mert úgy tűnik, hogy az olvasóra bízod, hogy elképzelje).

By the Time You Read This, I'll Be Dead (2010)

Éppen hazafele repültem egy konferenciáról ahol a bullyingról tartottam előadást. Folyton csak az járt a fejemben, hogy mi van, ha a halálba löknek ezek az emberek? Tudjuk, hogy ez elég gyakran megtörténik, rengeteg tanuló öli meg magát minden évben, mert nem tudják elviselni a napi zaklatást.

Ez a könyv saját magát írta meg. Egyik nap felébredtem, és a kész kéziratot találtam az asztalomon. A címe az volt, hogy By the Time You Read This I’ll Be Dead (Mire ezt olvasod, halott leszek). Szó szerint sírva fakadtam.

Nem mondhatom el, mi történik, mert én sem tudom. Ti döntitek el, Daelyn hogyan „teszi magát teljessé”.

Sharon: Mohó olvasó vagyok, több mint három könyvet olvasok ki hetente. Szeretnék író lenni, de úgy érzem, túl sokat olvastam már ahhoz, hogy eredeti ötletekkel álljak elő. Honnan szerzel ihletet, és hogy teszed a szereplőidet ennyire egyedivé?

Az ihletet a saját életemből merítem (ami a te esetedben abszolút eredeti és különleges), cikkekből, amiket olvasok, történetekből, amiket mesélnek nekem, és a képzeletemből. Szerintem a legtöbb író pont olyan könyvmoly, mint te, és ez így van jól. Az olvasásból tanulhatsz a legtöbbet az írásról: ha olyan könyveket és írókat keresel, akiket szeretsz, és megfogalmazod, hogy mi az a műveikben, ami megérint. Aztán csak belevágsz. Nem kell feltétlen eredetinek lenned, ha újszerűen szólítod meg az olvasókat.

Sarah Dowdy: Mi a kedvenc könyved? Milyen YA könyveket ajánlanál?

A mindenkori kedvenc könyvem mindig az, amit éppen utoljára olvastam és szerettem. Most Joanna Rakoff-tól olvasom a My Salinger Yeart. Nem igazán tudom meghatározni, milyen műfajú, de a fiatal énem nagyon élvezi.

A YA-t leszámítva a krimik a kedvenceim, meg a thrillerek (a nem túl erőszakos fajtából), a rendőrös könyvek, a komédiák, önéletrajzok, és a szereplő központú művek.

.

Szeretem a Joe Pickett könyveket C.J. Boxtól, a Dexter-sorozatot, Kent Haruf szívszorító történeteit, Michael Connelly Harry Bosch könyveit, és persze Janet Evanovich-ot.