A dolog lényege: egy random idézetet megosztok az aktuális olvasott könyvemből :)
A heti kiválasztott: Jamie McGuire-Veszedelmes sorscsapás (Timi, ez csak neked ;))
Régen elhatároztam, hogy addig falom fel a dögkeselyűket, amíg meg nem
jelenik egy gerle. Egy galamb. Olyan lélek, aki nem kolonc az ember
nyakán, aki a maga dolgával törődik, és aki megpróbál úgy boldogulni az
életben, hogy nem húz le mindenki mást az önző kis igényeivel és
szokásaival. Egy bátor kis nő. Aki intelligens, gyönyörű, halk szavú.
Aki egy életre választ párt magának. Aki elérhetetlen, amíg okot nem
talál arra, hogy bizalmat szavazzon.
Matthew Quick: The Silver Linings Playbook (Napos oldal)
Sarah Chrichton Books, puha, 2010
A történet: Patnek van egy elmélete, miszerint az élete egy film. Egy film, amelynek
nemcsak főszereplője, de nézője is egyben, és amelynek rendezői
székéből maga Isten dirigál. Egy film, amelynek csak és kizárólag akkor
várja hepiend a végén, ha kiállja a maga elé állított próbatételeket.
Ezek után talán nem meglepő, hogy Pat frissen szabadult egy
elmegyógyintézetből. És az sem, hogy egyik leküzdendő akadállyal
szembesül a másik után: senki sem hajlandó beszélni vele a nagy Ő-ről,
aki jelenleg ex, kedvenc csapata vereséget vereségre halmoz, a talán még
nála is furcsább Tiffany folyton ott liheg a nyakában, az új
pszichiátere pedig mintha házasságtörésre biztatná a gyógyulást
elősegítendő. És ha ez még nem lenne elég, egy világhírű szaxofonos
kísérti!
A regény elbűvölő utazásra invitál Pat elméjébe, ahonnan ugyan kissé
torz, ugyanakkor végtelenül szívszorongató és szórakoztató is a
kilátás. Ahonnan mi is nézői lehetünk Pat filmjének, amely néha szomorú,
néha vidám, mint maga az élet.
Szerintem kijelenthetjük, hogy ennél semmitmondóbb fülszöveget ritkán lehet látni :D Persze a lényeget összefoglalja, de mégis...
A történet nem arról szól, hogy Tiffany folyton a nyakában liheg, nem is arról, hogy Kenny G hangjától Pat a falra mászik.
Ez a könyv arról szól, hogyan találjuk meg magunkat, hogyan legyünk jobb emberek. Hogyan lépjünk túl egy-egy olyan eseményen, ami annyira szörnyű, hogy az agyunk megtagadja a felidézését.
Hogy milyen jó is, ha van egy barátunk, még akkor is, ha az elején nem is akarjuk. Hogy milyen olyan apa mellett felnőni, akinek a hangulatát az zavarja, hogy a kedvenc focicsapata nyert-e. Hogy milyen, mikor később döbbensz rá arra, mennyire szerencsés is voltál.
She looks sad. She looks angry. She looks different from everyone else I
know—she cannot put on that happy face others wear when they know they
are being watched. She doesn’t put on a face for me, which makes me
trust her somehow.
Könyvmolyképző Kiadó, puha, 2013
Szomorúnak tűnik. És mérgesnek. Különbözik mindenkitől, akit ismerek - nem tudja magára ölteni a boldogság álarcát, amit mindenki visel ha tudják, hogy figyelik őket. Előttem nem tettet semmit, ami miatt valamiért megbízom benne.
Pat nem adja fel, és keresi mindennek a jó oldalát. Keményen dolgozik azért, hogy megfeleljen volt feleségének, Nikkinek, csak épp arra nem döbben rá, hogy akiért ennyit kell változni, az talán meg sem érdemli...
Az élet totálisan kiszámithatatlan és elbaszott és esetleges, amíg nem találsz valakit, aki által értelmet nyer.
Tiffany barátsága rengeteget segít Patnek, még ha az elején nem is érzi ezt. Soha nem hagyja magára, próbálja ráébreszteni, hogy Nikkiért nem éri meg ez a sok erőfeszítés, és bár néha kicsit esetlenül (karácsony este, táncbemutató), de mindig a legjobbat akarja Patnek, és ettől lesz a legjobb barát, akit csak kívánni lehet. Mindketten sérültek, mindketten szeretetre vágynak, és egymásban megtalálhatják a gyógyulást.
Nekem ez a regény nem arról szólt, hogy hogy épül fel egy kicsit zizis, agresszív, problémás férfi.
Sokkal inkább arról, hogy az életben mennyi szép dolog van, és hogy mindig látni kell azt a napos oldalt. Örülni kell minden apróságnak, még ha csak arról is van szó, hogy apukánk hozzánk szólt, mert nyert az Eagles. Sosem szabad feladni a reményt, és mindig, mindig látni kell a napos oldalt.
Sokan panaszkodtak arról, hogy túl sok volt a foci a könyvben. Hát, nekem nem tűnt fel. Az első meccs kicsit unalmas volt, de utána megszoktam, és én is szurkoltam a Sasoknak, sőt az angol szakszavak sem okoztak problémát, mert angolórán tanultunk az amerikai fociról is, és így legalább tuti meg tudok nézni egy Super Bowl-t anélkül, hogy szótáraznom kéne :)
Ki kell emelnem, hogy nagyon tetszett, hogy a fejezetcímek egy-egy kiragadott részletek magából a fejezetekből.
Német kiadás, Kindler Verlag, 2013
Örömmel láttam, hogy Pat egy csomó olyan könyvet olvasott, amit én is tervezek, és az ajánlása még jobban felkeltette az érdeklődésem :) Bár a legtöbb poént lelőtte, azért még tuti kézbe fogom venni a Nagy Gatsbyt éppúgy, mint az Üvegburát.
Ki kell térnem a könyv végére is, ami számomra kicsit elhamarkodott, és nagyon heppiendes volt - bár egy könyvtől, aminek ez a címe, nem is vártam mást :) Hál' Isten nem az lett a vége, amitől végig tartottam, hanem Patre tényleg rátalál a boldogság, és nézheti a saját filmjének happy endjét, amiért olyan sokat küzdött, dolgozott, és amit annyira várt. Mert ha valaki megérdemli ezt, akkor az ő :)
A nyelvezete kicsit fancybb, mint egy sima könyvnek, voltak benne szavak, amiket meg kellett néznem, de annyira tetszettek, és az egész könyvnek a nyelvezete annyira szép, hogy elnézem :) Ettől függetlenül bárki nyugodtan kezdjen bele, mert nem olyan vészes :)
Értékelés
Összességében: 10/9
Film-faktor: 2012-ben jött ki a film belőle, 1 Oscar-díjat nyert is, IMDB szerint 10/7,9. Ma megnéztem, nemsokára hozom a kritikát :)
Már gondolkoztam egy ideje, hogy mit is írjak addig, amíg ki nem olvasok egy könyvet. Sok blogon láttam mindenféle heti-havi rovatot, amik különböző dolgokat mutatnak be, érdekességeket, olyan információkkal, amik esetleg meghozzák az emberek kedvét egy-egy könyvhöz.
Aztán ma jutott eszembe, hogy láttam máshol is ilyen beletekintőt, de mivel nem akarok ezzel keddig várni hogy Teaser Tuesday legyen, ezért mostantól a Sneak Peek Sunday keretein belül hetente hozok egy idézetet és egy kis információt az éppen olvasott könyvemről.
Mostanában nyűglődöm a könyvekkel, és rengetegbe belekezdtem, van olyan, amibe még hónapokkal ezelőtt, még se tudok velük haladni. Normál esetben (amint lecsökkentettem az olvasott könyveim számát egyre) az éppen olvasott könyvből fogok idézetet hozni, de mivel most van vagy tíz, amibe belekezdtem, ezért szimplán abból, amit legutoljára fogtam a kezemben.
Ez pedig Cecelia Aherntől a The Time Of My Life, amit csere útján szereztem meg. Emellett olvasom még az Eleven testeket, és az Ember tragédiáját (utóbbit magyar órára), meg a többi könyvet, amit oldalt mutat a sáv, de most ez a három a fő projekt :)
Eddig tetszik, a nyelvezete se nehéz, de meglátjuk mikorra tudom befejezni :) Addig is itt egy kis ízelítő:
You never forget about things you've done that you know you shouldn't
have done. They hang around your mind, linger like a thief casing a
joint for a future job. You see them there, dramatically lurking nearby
in striped monochrome, leaping behind postboxes as soon as your head
whips around to confront them. Or it's a familiar face in a crowd that
you glimpse but then lose sight of. An annoying Where's Wally? forever locked away and hidden in every thought in your conscience. The bad thing that you did, always there to let you know.
Sose felejted el azokat a dolgokat, amiket tudod, hogy nem kellett volna megtenned. Nem tudod kiverni a fejedből, ott időznek mint egy tolvaj, aki a következő kapásra vár. Látod, hogy ott vannak, drámaian lappanganak a csíkos egyszerűségben, lapulnak a postaládák mögött, rád ugranak, amint az agyad minden irányból ostorozva próbálja kontrollálni őket. Vagy egy ismerős arc mögé bújva a tömegben, amit rögtön elveszítesz szem elől, amint kiszúrsz. Egy bosszantó 'Hol van Waldo' játék, mindig elzárva, minden egyes gondolatban elrejtve. A rossz dolgok nem hagyják, hogy elfelejtsd őket.
A történet: Nem vagyok egy hős típus. Sőt, semmilyen típus nem vagyok. Csak egy szegény srác, aki suli után South Beach-en javít cipőket, hogy segítsen az édesanyjának. De egy kis varázslat megváltoztatott mindent.
Minden az átokkal kezdődött. És a béka-rablással. És egy szexi hercegnővel, aki engem kért meg, hogy mentőakciót indítsak.
Nem volt tündér keresztanya, vagy bármi ilyesmi. És bár szerelembe estem, az én kalandom egy tündérmeséhez se hasonlít, amiről valaha hallottam. Mire észbe kaptam egy csapat elvarázsolt hattyúval kémkedtem, egy Todd nevű rókával beszélgettem (igen, beszélgettem!), és két óriás majdnem megölt Keysben. Nem hiszel nekem? Én se hinnék. De hinni fogsz. Mert rájöttem, hogy minden igaz, abban a másodpercben mikor megkaptam a köpenyt.
Előzetes
Nem ez volt az első könyvem Flinntől, viszont ez volt az első, amit angolul olvastam. Jelentem, abszolút olvasható! Voltak benne zavaros mondatok, de ez betudható annak, hogy esténként olvastam, amikor nemhogy angolul de magyarul se tudok már :)
A történet lényegében az, ami a fülszövegben van. Johnny, a szegény fiú hiányolja a kalandot az életéből, ami egyszer csak betoppan, és akkor kénytelen elismerni, hogy varázslat létezik.
Ryan’s right. I’m not normal. No one else would think of shoes at a time like this.
Ryannek igaza van. Nem vagyok normális. Senki más nem gondolna cipőkre egy ilyen helyzetben.
Nagyon tetszett, hogy Johnnynak és Megnek szinte minden alkalomra van egy-egy cipős idézete, ami mindig passzol. Kreatív ötlet volt, és ezzel még jobban kifejezte Flinn Johnny cipő iránti mániáját. Lányok, tegye fel a kezét aki nem örülne egy olyan fiúnak, aki nem azt mondja ha új cipőt veszel hogy "Jaj ne, már megint? Ez ugyanolyan mint a többi!", hanem veled lelkendezik! Na ugye?:D
HarperTeen, puhaborítás, 20112
Nagyon tetszett még Johnny kapcsolata Meggel.
We sit, silent, the comfortable way only good friends can sit.
Csak csendben ülünk, abban a kényelmes fajtában, amiben csak barátok tudnak.
A végkifejlet persze kiszámítható volt, az lett volna az érdekes, ha nem ez történik. A jó elnyeri méltó jutalmát, a gonosz meglakol, minden jóra fordul. Viszont ettől független kellemes volt olvasni, kikapcsolódást nyújtott. Nem vártam tőle sokat, pláne hogy egyszer már beletört a bicskám.
She leans against me, head against my shoulders, and in that second, I
know, against the lights and the bright and the heat and the gray, I
really want to kiss her.
Nekem dől, a fejét a vállamra hajtja, és abban a pillanatban tudom, a fények, a csillogás, a meleg és a szürkeség ellenére, hogy meg akarom csókolni.
Egy
nyári-őszi-téli-tavaszi, nyomott délutánra tökéletes limonádé, még
talán a mese motívum miatt egy kis tanulság is levonható belőle, de
senki ne várjon hatalmas katarzist :)
Értékelés:
Összességében: 10/7
Film-faktor: 10/8 El tudom képzelni mozivásznon, a floridai helyszínekkel meg lehetne egész látványosra csinálni. Persze csak akkor, ha nem olyan szinten dolgozzák fel, mint a Beastlyt...
SPOILER!
Itt vannak azok a történetek, amiket Alex Flinn felhasznált ehhez a könyvhöz.
A manók és a cipőkészítő (The elves and the shoemaker)
A békakirály (The frog prince)
A hat hattyú (The six swans)
Az aranymadár (The golden bird)
A bátor szabó (The valiant tailor)
A saláta (The salad)
A halász és a felesége (The fisherman and his wife)
Sziasztok!:) Belevágtam a fejszémet egy új dologba. Kipróbáltam már magam a blogolás terén, nem is egy blogomat hagytam már félbe, de könyvesblogot sose vezettem még :)
Remélem, hogy a véleményem szórakoztat majd titeket, és esetleg pár olyan könyvre is felhívom a figyelmeteket, amire amúgy magatoktól rá se néztetek volna :) Nem ígérem, hogy csak könyves bejegyzésem lesznek (nagyon szeretem a sorozatokat is), és igyekszem változatos lenni.
Egyelőre ennyit, nemsokára jövök az első bejegyzéssel, ami Alex Flinn: Cloaked c. könyvéről lesz :)
