Colleen Hoover: Hopeless
Még nem jutottam el odáig, hogy erről a könyvről bejegyzést írjak, és szerintem nem is fogok, hanem az elmúlt időszakban olvasott könyveimről írok egy kis összegzőt, de oh man ez a könyv! Említettem már a várólistás bejegyzésemben is, hogy mennyit várt arra hogy elolvassam. Közbe kölcsön adtam a legjobb barátnőmnek, aki szintén nagyon hamar elolvasta, és csak annyit tudott róla mondani, hogy "durva", úgyhogy muszáj volt a kezembe vennem, és 24 óra alatt kivégeztem. Nem igazán csináltam semmi mást, reggeli után az asztalnál ültem még egy órát, mert elfelejtettem felállni, hajnal kettőkor feküdtem le, de megérte! Úgy sírtam, mint a záporeső, és csak ajánlani tudom! Fantasztikus könyv, új kedvenc lett.
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Na már most, pontosan nem emlékszem, hogy első olvasásra sírtam-e rajta, de múlthéten megnyertem a Maxim kiadó játékában egy dedikált példányt *fangörcs*, ma pedig nem tudtam mihez nyúljak, úgyhogy elkezdtem. Már a 230. oldalon tartok, az itthoni teendőim meg még sehol... :D De nem is ez a lényeg, hanem hogy egy-egy mondat annyira előhozza belőlem a "nem sírok, csak bánt a cigarettafüst"-öt, hogy az valami elképesztő. Már előre félek a könyv végétől, mert tudom hogy mi lesz benne:D
Jenny Downham: Before I Die
A filmet még tavaly februárban láttam, és rögtön utána el kellett olvasnom a könyvet is (tudom, hogy fordított a sorrend, de nem tudtam, hogy könyvből készült:D). Az első angol könyveim egyike, ez után lendültem bele igazán, mert valaki azt írta a neten, hogy kicsit nehezen érthető a szleng miatt, nekem meg nem okozott problémát, szóval teljesen megnőtt az önbizalmam. Ezen a könyvön kétféleképpen lehet sírni: vagy tartod magad a végéig, és utána órákig zokogsz, vagy sírsz már a könyv legeleje óta. Nos én kisebb-nagyobb megszakításokkal az első oldaltól kezdődően itattam az egereket, aztán a végén jött a nagy hullám, és azóta is elszorul a torkom, ha rágondolok. Gyönyörű könyv, minden fiatalnak olvasnia kéne.
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8 - Örökké
Hiába ciki mostanában SZJG-t olvasni (szia Enco!), én nagyon szerettem, és szeretem még most is. Persze, vannak benne hibák, és egyértelmű, szemet szúró tévedések, valamint a karakterizálás se túl domináns, de éveken keresztül "követtem", hogy mi történik velük, vártam a megjelenéseket, olvastam az idézeteket, találgattam hogy mi lesz, számoltam a napokat a borítóleleplezésig. Egy korszak lezárult nálam is, mikor Renátáék elballagtak, az utolsó oldalak után pedig úgy éreztem, hogy magukkal vittek egy darabot a szívemből mind. Aztán tovább léptem, és most már kicsit inkább elnőző mosollyal nézem ezt a könyvsorozatot, de tuti, hogy szeretném majd a húgom kezébe is látni, mert bár szájbarágósan, de azért elég sok mindent képvisel.
John Green: Csillagainkban a hiba
Azt hiszem, ez az a könyv, ami nem igényel magyarázkodást. Mindenki olvassa el. Oké?
Cecelia Ahern: Where Rainbows End
Életem első komoly angol regénye, és a legjobb barátnőmtől kaptam karácsonyra, szóval különösen kedves nekem. Előtte már olvastam magyarul, szóval szintén tudtam, hogy mi lesz a vége, de minden alkalommal újra és újra beleesek a csapdába, és a végén szipogva rakom le, csak ennél a könyvnél ez örömömben van. Annyira tökéletes ez a könyv, a kapcsolatok, a karakterek, és közben borzasztó vicces is, mert ha szomorú vagyok mindig ezt veszem elő. Annyira sajnálom, hogy a film trailerei alapján egy egyszerű romkomot csinálnak belőle. Nem vagyok benne biztos, hogy megnézem-e egyáltalán. Szerintem a világ legjobb levélregénye, szóval aki még nem olvasta, rendelje meg, vagy kölcsönözze ki, de ha boldog könnyeket akartok, akkor olvassátok a Szivárványt!:)
Az az igazság, hogy vannak könyvek, amikről biztosan tudom, hogy megríkattak, de van egy-kettő, amit csak tippelek. Igazából olyan rég olvastam őket, hogy csak sejteni tudom, hogy tényleg meghatottak :D Ezek közül pár: Marley és én (majdnem 100%, hogy sírtam rajta, a filmen tuti), Dewey - A könyvtár macskája (a falvas részek untattak, de a macska cuki), Breaking Dawn (tudom... :D), Burok (csak a legvége).
Ti sírtatok már könyvön? Mi volt többször, boldog könnyek, vagy szomorú könnyek? Mitől tudtok elérzékenyülni inkább, párbeszédtől vagy belső monológtól? Egyáltalán: ciki egy könyvön sírni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése