Sneak Peek Sunday #1

Már gondolkoztam egy ideje, hogy mit is írjak addig, amíg ki nem olvasok egy könyvet. Sok blogon láttam mindenféle heti-havi rovatot, amik különböző dolgokat mutatnak be, érdekességeket, olyan információkkal, amik esetleg meghozzák az emberek kedvét egy-egy könyvhöz.

Aztán ma jutott eszembe, hogy láttam máshol is ilyen beletekintőt, de mivel nem akarok ezzel keddig várni hogy Teaser Tuesday legyen, ezért mostantól a Sneak Peek Sunday keretein belül hetente hozok egy idézetet és egy kis információt az éppen olvasott könyvemről.

Mostanában nyűglődöm a könyvekkel, és rengetegbe belekezdtem, van olyan, amibe még hónapokkal ezelőtt, még se tudok velük haladni. Normál esetben (amint lecsökkentettem az olvasott könyveim számát egyre) az éppen olvasott könyvből fogok idézetet hozni, de mivel most van vagy tíz, amibe belekezdtem, ezért szimplán abból, amit legutoljára fogtam a kezemben.

Ez pedig Cecelia Aherntől a The Time Of My Life, amit csere útján szereztem meg. Emellett olvasom még az Eleven testeket, és az Ember tragédiáját (utóbbit magyar órára), meg a többi könyvet, amit oldalt mutat a sáv, de most ez a három a fő projekt :)
Eddig tetszik, a nyelvezete se nehéz, de meglátjuk mikorra tudom befejezni :) Addig is itt egy kis ízelítő:

You never forget about things you've done that you know you shouldn't have done. They hang around your mind, linger like a thief casing a joint for a future job. You see them there, dramatically lurking nearby in striped monochrome, leaping behind postboxes as soon as your head whips around to confront them. Or it's a familiar face in a crowd that you glimpse but then lose sight of. An annoying Where's Wally? forever locked away and hidden in every thought in your conscience. The bad thing that you did, always there to let you know.

Sose felejted el azokat a dolgokat, amiket tudod, hogy nem kellett volna megtenned. Nem tudod kiverni a fejedből, ott időznek mint egy tolvaj, aki a következő kapásra vár. Látod, hogy ott vannak, drámaian lappanganak a csíkos egyszerűségben, lapulnak a postaládák mögött, rád ugranak, amint az agyad minden irányból ostorozva próbálja kontrollálni őket.
Vagy egy ismerős arc mögé bújva a tömegben, amit rögtön elveszítesz szem elől, amint kiszúrsz. Egy bosszantó 'Hol van Waldo' játék, mindig elzárva, minden egyes gondolatban elrejtve. A rossz dolgok nem hagyják, hogy elfelejtsd őket.