Scott Westerfeld: Túlvilágok

Ciceró, 2015

Scott Westerfeld már nagyon sok ideje szerepel a radaromon, régebben a Csúfok sorozatát akartam nagyon elolvasni, aztán az Ad Astra kihozta a Leviatánt nagyon király, steam-punk borítókkal, amit később átvett a Ciceró. Mégsem sikerült rávenni magam, amíg hozzá nem jutottam a Túlvilágokhoz. Olvastam már róla több helyen, ha jól tudom, külföldön már tavaly megjelent, de talán nem is baj, hogy vártam vele, mert így csak még nagyobb lett a kíváncsiságom Westerfeld felé.

A könyv trailere

A történet főszereplője Darcy Patel, a Túlvilágok és a Címtelen Patel szerzője. Fiatalon, főiskola előtt összejött neki a könyvszerződés, ezért mindent otthagyva New Yorkba utazik, ahol a húga által összeállított büdzsé alapján lakást keres, rament eszik, közben kiadási állapotba hozza a Túlvilágokat, és elkezdi a már előre kifizetett Címtelen Patelt, a Túlvilágok folytatását, remélhetőleg el is nevezve azt. Rögtön a könyvkiadás sűrűjében találja magát, írókkal találkozik, szerelmes lesz, miközben a határidők és a magánéleti problémák bárdként lebegnek a feje fölött.

A páros fejezetekben Darcy első könyvét olvashatjuk, amiben megismerkedünk egy terrorista-támadás egyetlen túlélőjével, Lizzie-vel. Egy ilyen esemény megbélyegzi az embert, de Lizzie-t jobban is, mint gondolná. Szexi, hindu istenségek, szellemek, és alvilági látogatások... A Túlvilágok a való életben is tarolna!

Ramen, Darcy imádatának a tárgya

Az elején féltem attól, hogy hogyan fog egymás mellett működni a két könyv - voltak is olyan részek, amikor nem vártam a túlvilágos részeket, mert Darcy története jobban érdekelt. Ennek ellenére is szépen fel volt építve, különösen az tetszett, mikor Darcy javította a könyvet. Mi már a javított változatot olvassuk, de érdekes volt megtudni, milyen volt az eredeti koncepció. Érdekes volt olvasni, hogy mennyi minden is kell ahhoz, hogy egy könyv kéziratból kézbevehető legyen, és hogy mennyi mindent megtesz egy ügynök/szerkesztő, hogy a lehető legjobb változat kerüljön a boltok polcára - ebben a könyvben legalábbis így volt. 

A végeredmény könyv pedig tényleg jó lett. Pár rész leszámítva (a töltelék részeket, pl mikor Jamie-vel beszélgetett) izgalmas volt. Szégyen, nem szégyen, még sose olvastam hindu vallással foglalkozó könyveket, ezért tetszett az a néhány információ, amit megtudtam erről a hitről. Elgondolkodtatott még Darcy dilemmája is, hiszen azzal hogy a saját vallásának a halálistenét szexivé tette, vajon meggyalázta-e? Itt jött elő a könyvben az Angelina Jolie-probléma: ha a színésznő játszik egy filmben, akkor abban az univerzumban ő nem létezik, máskülönben mindenki megállítaná az utcán, hogy autogramot kérjen, mert hasonlít Angelina Jolie-ra. 

Tetszettek a mellékszereplők, az írók, Darcy családja, a barátai, a húga különösen. Nem papírmasé figurák voltak, mint a Túlvilágok szereplői (ők is csak kicsit, legalábbis a szerkesztői jelentés alapján). Érdemben hozzászóltak a dolgokhoz, előrébb vitték a cselekményt, és szerethetőek voltak mind. Darcy is nagyon emberi volt a ramen-mániájával, a New York-imádatával, és jó volt rajta keresztül "megkóstolni" a várost. Imádtam a lakását is, elfogadnám :) 

Kicsit sajnálom, hogy ott lett vége a könyvnek, ahol, és hogy nem tudhatom meg, mi lesz a Címtelen Patelben, de az alapötlet nagyon tetszik!

New York, este

Spoiler

A szerelmi szál nagyon finom, és ártatlan volt a könyvben. Imádtam, hogy Darcy nem kételkedik az érzéseiben, és hogy a környezete egy szó nélkül elfogadja, hogy más. Sőt, mikor kiderül, utólag már nem is kérdéses, miért nem működött soha a fiúkkal. Imogennel az egymásra találásuk pedig már-már meseszerű; és arra a kis időre egymástól távol is szükség volt. Nem nagyon tudtam átérezni a "gardrób jelenet ellopása" problémát, mert szerintem sok könyvben van ugyanaz a jelenet, nem hiszem, hogy bárkinek is feltűnt volna. Az új, autós-csomagtartós jelenet viszont határozottan jobb :) Annak is örülök, hogy a végén összejöttek. Darcy bebizonyította, hogy igenis lehet az első könyved jó, ugyanúgy, ahogy az első kapcsolatod. Ez nem szabály, vagy ha mégis, hát a kivétel erősíti.

Sajnos a Túlvilágokról nem lehet spoiler nélkül beszélni. Ötletes volt, hogy miközben a könyv közeledett a végkifejlethez, megtapasztaltuk, Darcy hogyan is írja meg, hogyan őrlődik, hogy boldog vége legyen-e vagy nem. Volt egy mondat, hogy "megölte az egyik kedvencét", hát nekem nem nagyon jött át, hogy az FBI ügynök volt az egyik kedvence, és a végét is kissé gyorsnak, erőltetettnek éreztem, de ettől független tetszett. Jobb, mint az alternatív befejezés, ahol Jama meghal, és hosszú, szenvedős perceket töltünk a halálos ágya mellett.

Spoiler vége

Eredeti borító

A végére írom az abszolút kedvenc jelenetemet: természetesen a Book Expo America (BEA). Szerintem minden könyves blogger/könyvmoly álma ez a hely, ingyen könyvek, dedikálások, ingyen könyvek, előadások, ingyen könyvek, előolvasói példányok, meg ingyen könyvek, mondtam már? Aki nem ismerné: könyvkiadók és könyvtárosok jelennek meg, sok új megjelenésről itt rántják le a leplet, vendégelőadókat hívnak, meg természetesen dedikálásokat szerveznek, ha jól tudom három napos program. Annyira szuper volt egy kicsit a színfalak mögül látni, Darcy nagyon édes volt, ahogy izgult, hogy jönnek-e a dedikálásra, meg a hangulat is átjött nekem, olyan volt mintha én is ott lennék. És ha szerencsés vagyok, egyszer leszek is!

Összességében tetszett a könyv, bár kicsit lassan indult be. A borító nagyon szépen ábrázolja a két főhőst, meg Lizzie sebhelyét. Szép első találkozás volt az íróval, biztos vagyok benne, hogy lesz még rá alkalom :)  

Ja, és hogy lesz-e címe a Címtelen Patelnek? Olvassátok el :)

Történet: 4/5

Film-faktor: 5/5, mindenképpen megnézném, a könyvelőzetes is tetszik.

Disney book tag

Akárhányszor vége a tanévnek, én örömmel vetem bele magam a könyvek rengetegébe, amit hónapokig csak félreraktam. Idén ez még nagyobb boldogság, mert sikeresen leérettségiztem, már csak a ponthatárok kihírdetéséig kell izgulni, jövőhéten nyaralunk is, szóval nem találtam jobb időpontot arra, hogy ismét (ezredjére), belekezdjek a Papírfalakba. Talán most nagyobb sikerrel, de inkább nem ígérek semmit. :)

Kezdésnek megtetszett a Disney book tag, amit Katytastic talált ki, egy közelgő Disney könyv tiszteletér. A címe The Isle of the Lost, ami egy előzménytörténete a nemsokára megjelenő Disney Descendans filmnek. Mindkettő érdekesnek tűnik, a várakozás elütésére pedig csináljátok meg ti is ezt a taget :)

 1. A kis hableány - egy szereplő, aki kilép a komfortzónájából (mint egy partra vetett hal)

Az az igazság, hogy majdnem minden, mostanában népszerű könyv erről szól: kiderül, hogy a főszereplő földönkívüli/vérfarkas/vámpír. El kell költözniük/válnak a szüleik/éppen szakított velük a pasijuk, és újra rájuk talál a szerelem. Így tehát nehéz volt a választás, de aztán most is, mint általában, valami kedvencet választottam. Még év elején olvastam Böszörményi Gyula új sorozatának első részét, a Leányrablás Budapesten című könyvet. A főszereplő, Mili egyszer csak Budapesten találja magát, ahol nővére eltűnése után nyomoz. Kicsit krimis, kicsit romantikus, és eközben Mili felfedezi a várost is. Nagyon ajánlom, mint Böszörményi többi könyvét is, akár már 10-12 éves kortól is.

2. Hamupipőke - egy szereplő, aki nagy változáson megy át

Én itt a hagyományos, hamupipőkés változásra gondolok, és így két könyvsorozat is eszembe jut: egyrészt a Párválasztó trilógia, másrészt a Neveletlen hercegnő naplója. Az előbbi esetében America alakul át, mikor behívják a palotába, míg Mia hercegnőt nagymamája kupálja ki, mikor kiderül, hogy ő Genovia trónörököse. A Neveletlen hercegnő filmben nagyon király, ahogy Miát megszépíti a fodrász meg a többiek, de a könyvben se rossz. Bár Mia az elején nagyon ellene van, nemrég olvastam az újonnan megjelent 11. részt, amikorra megbarátkozik azzal, hogy ő tényleg hercegnő, és olyan csinos és nőies lesz, amilyen unokát Grandmére mindig is kívánt.

3. Hófehérke - egy könyv, nagyon különböző karakterekkel

Sokat gondolkodtam, hiszen a legtöbb könyvben különbözőek a karakterek, de nem grandiózus mértékben. Talán a legkülönbözőbbek mégis a Hamis emlékek szereplői. Igazából mindenféle részlet spoiler lenne, de nagyon jó könyv, olvassátok! A harmadik rész még várat magára, de remélhetőleg már nem sokáig.

4. Csipkerózsika - egy könyv, ami elaltatott

Tudom, sokan szeretik Vavyan Fable-t, nekem egyszer régen még a kozmetikusom ajánlotta depresszió ellen. Két éve kölcsön kaptam a Halkirálynő első három részét, és sajnos azóta is a polcomon áll. Egyszerűen nem tudok vele haladni, nem is kínzom magam tovább.

5. Oroszlán király - egy szereplő, akivel valami tragikus történt gyerekkorában

Collen Hoovertől az első könyvem a Hopeless volt, írtam már róla a pityergős bejegyzésben. Sajnos itt is áll, hogy spoilerezni nem szeretnék. Viszont ami Sky-jal történt, az borzasztó. Senkinek nem kéne ezt átélnie, egy életszakaszban sem.

6. Szépség és a Szörnyeteg - egy szörny(en nagy) könyv, ami elriasztott, de a végén kiderült, hogy igazi szépség

Libba Braytől a Látókat még mindig nem sikerült elolvasnom, pedig már fél éve megvettem, és igencsak kedvelem az írónőt. Talán nyaralás közben ráveszem magamat, mert külföldön már megjelent a folytatás! Jó vaskos könyv, érdekes a fülszöveg, meg a borító is szép, remélem nagyon jó lesz.

7. Aladdin - egy szereplő, akinek valóra válik az álma

Alex Flinn Szörnyszívű című könyvében abszolút ez a helyzet. A Szépség és a Szörnyeteg modern kori feldolgozása (Flinn mindegyik másik könyve egy mesefeldolgozás, ajánlom mindet!), film is készült belőle Vanessa Hudgens és Alex Pettyfer főszereplésével. Mindkettő jó, csak ne értékeljétek együtt. 

Amúgy sokan mondják, hogy a könyv mindig jobb. Szerintem ez nincs feltétlen így, de az tény, hogy külön kell kezelni a könyvet és a filmet, mert ugyan a történet ugyanaz, a kivitelezés koránt sem.

8. Mulan - egy szereplő, aki valaki másnak tetteti magát

A Holtodiglan tavaly decemberben került bemutatásra a mozikban, ekkora kapta fel mindenki és került be a köztudatba, holott magyarul már jó sok ideje megjelent a könyv. A főszereplő nő egész életében tetteti, hogy más ember, mint amúgy, és a legvégén hatalmas csavarral ez ki is derül. Ajánlom a filmet is, meg a könyvet is, de a film néha kicsit durva.

9. Toy Story - egy könyv, aminek a szereplői bárcsak életre kelnének

Az összes?:D Na jó, ha választanom kéne, akkor a Harry Potter könyveket választanám, mert akkor lenne varázslat a világban, és kiderülne végre, hogy nem vagyok mugli, csak elkeveredett a baglyom a roxfortos levéllel! Megbocsátó típus vagyok, nem tartanék haragot!

10. Disney Descendants - a kedvenc főgonoszod, vagy erkölcsileg problémás szereplőd

Őszintén, én nem vagyok egy nagy gonosz-imádó. Nem nyűgöznek le a zseniális ellenségek, hiszen mégis csak megkeserítik a főhősök életét. Nem tudok ilyet mondani, de még filmben se, túl empatikus vagyok ehhez:D

Ha tetszik nektek ez a tag, töltsétek ki ti is! Linkeljétek be, ha megcsináljátok :)

"Valami folytatódik, ha nem is a dal."

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma

Ad Astra, 2013

A történet: Asszonyok és lányok milliói halnak meg, amikor egy terhes nőket támadó vírus elszabadul, és az emberiség sorsa is kockán forog. Isten keze, vagy a tudósok hibája? Az emberi sötétség és pusztítás gyümölcse?
Jessie Lamb egy hétköznapi kamaszlány különleges körülmények között: miközben világa összeomlik, idealizmusa és bátorsága arra sarkallja, hogy megtegye a szükséges, hősies lépést, és hozzájáruljon az emberiség megmentéséhez. Vajon Jessie valóban hős? Vagy, ahogy az apja tart tőle, könnyen befolyásolható csitri, aki fel sem fogja tettei következményét?
A Jessie Lamb testamentuma a közeljövő, biológiai terrorizmus által visszavonhatatlanul megváltozott világát mutatja meg, és egy rendkívüli fiatal lány döntésének folyamatát, aki a gyermekkorból kilépve azért küzd, hogy az élete – és talán a halála – értelmet nyerjen.
A Jessie Lamb testamentuma 2012-ben elnyerte az Arthur C. Clarke-díjat és jelölték a Man Booker-díjra.

A könyv trailere

Nagyon sokáig húztam az elolvasását, és sajnos nem tudom azt mondani, bár gyorsabban olvastam volna. Ez a könyv olyan témát taglal, amivel nem szívesen foglalkozik az ember, vagyis azzal, hogy mit csinálunk a bolygónkkal, mire használjuk a lányainkat, és egyenlő társadalomban élünk-e. Ezek mind olyan kérdések, amikről külön szakdolgozatokat lehetne írni, és a könyv csak egy kis részét érinti mindennek.

Bár tény, hogy megjelenik itt sok dolog. Tinédzserterhesség, állatkísérletek, terrorizmus, bioterrorizmus, környezetvédelem... szinte nincs olyan világméretű probléma, amit ne említene Rogers. 

A könyv nagy szerencséje, hogy egy fiatal lány szemszögéből ismerjük meg a történetet, aki a maga esetlen módján csak az emberiségen próbál segíteni, és elhiszi, hogy minden egyes ember számít, hogy minden áldozat megtérül. Én a könyv fele körül jöttem rá, hogy mit is tervez Jessie (jó, tudom, előbb is egyértelmű volt, csak számomra nem tűnt akkora dolognak), és abban egyet értettem, hogy álszentség volt a szüleitől, hogy ha más lány csinálja, akkor oké, de ha ő, akkor nem. Persze minden szülő a saját gyerekét szereti a legjobban, és őt akarja megvédeni mindentől, viszont Jessie-t meg lehetett volna győzni szerintem más érvekkel is, nem azzal, hogy az apja bezárja.

Igazából ha eltekintünk a poszt-apokaliptikus betegségtől, akkor ez egy átlagos tinikönyv. Jessie szerelmes lesz, veszekednek, féltékenykednek, összeveszik a szüleivel, bulizik, lázad, aktivista csoportokhoz csatlakozik. Csak ott van mellette az AHS. Innentől spoilerek.

Számomra az a legfurább, hogy az apja egész végig erre neveli Jessie-t, hogy legyen biológus, váltsa meg a világot, aztán mesél neki erről az új programról, a Csipkerózsikákról, meg a lefagyasztott petesejtekről, és csodálkozik, hogy a gyerek rögtön rákap az ötletre. Előtte isteníti a bátor lányokat, és azt mondja, bennük van a jövő, aztán meg pillázik nagyokat mikor Jessie nekiront egy késsel, hogy engedje szabadon, mert ő is terhes akar lenni. Bár ez a reakció se pont normális. Tetszett az idézet a borítón, Jessie tényleg rájön, hogy nagy önzés kell az önzetlenséghez. Hiszen ő az életét be AKARJA fejezni, a Csipkerózsikaság csak egy jó indok hozzá. Amúgy én végig azt vártam, miután lefeküdt hogyishívjákkal, hogy terhes lesz, mármint rendesen. Bár aztán rájöttem, hogy ott van az a kis izé fogamzásgátló a vérükben. A kedvenc részem meg egyértelműen a ruhás volt. 

Spoiler vége.

Ami igazán megfogott engem ebben a könyvben már a legelején, az a borítója. Az Ad Astra amúgy is ott van a toppon, sokkal jobbak szoktak lenni mint az eredetik, de ez különösen fantasztikus. Imádom a színét, meg a képet, hogy csak egy kis cellux tartja fent a leeséstől. A borítót Gyermán Petra tervezte, még anno csinált vele az Ad Astra egy interjút, itt elolvasható.

Értékelés

Összességében: 10/6

Film-faktor: 10/1 Ha lenne is film, nem nézném meg

Julie Anne Peters interjú

Sziasztok!:) Ez a júniusi Goodreads YA hírlevél interjúja. Nem olvastam még semmit Julie Anne Peterstől, de egész szimpatikusnak tűnik az interjú alapján, és amúgy is keresem a minőségi LGBT könyveket. Talán bepróbálkozom a Lies My Girlfriend Told Me-vel. Nem tudnék arról, hogy bármelyik könyvének el lennének adva a jogai magyar kiadóhoz, pedig elég sokat írt már. Mondjuk Magyarország meg az LGBT irodalom... Talán majd egyszer :) Addig is jó szórakozást!

Az írónő

Bár most nehéz elképzelni, de volt olyan idő, amikor lényegében nem voltak könyvek meleg tinédzserekről. Mire Julie Anne Peters megírta a Keeping You a Secretet (KYAS) már több könyve megjelent általános iskolás szerelmekről és veszekedésekről. Julie rengeteg üzenetet kapott az olvasóitól a könyv megjelenése előtt, akik egy olyan könyvre vágytak, amelyben magukra ismerhetnek. Azóta írt egy transznemű tinédzserről, aki saját identitását keresi (Luna), egy abuzív kapcsolatról (Rage: A Love Story), sőt, egy alternatív bál megszervezéséről is (It’s Our Prom).

A legutolsó könyve (Lies My Girlfriend Told Me [LMGTM]) árulásról szól, ami Alix barátnőjének, Swanee-nak halála után derül ki. A továbbiakban Julie még több információt oszt meg velünk, valamint mesél az írás folyamatáról, kedvenc könyveiről, és a queer YA irodalom változásáról is.

Danika at The Lesbrary: Egyike vagy azoknak az íróknak, akik népszerűvé tették a queer YA-t! Hogyan változott meg a műfaj mióta elkezdtél benne alkotni? Mik a kedvenc leszbikus YA könyved – különösen az újabbak közül?

Le se tudom betűzni, hogy úttörő, szóval én simán csak jó helyen voltam jó időben. A szerkesztőm és az ügynököm is erősködött, hogy írjak egy leszbikus szerelmes történetet. Azt hittem, hogy a halálba akarnak küldeni, hogy így vállaljam fel magam. Egy évembe telt, hogy leküzdjem a félelmemet, de amikor elkezdtem megírni a könyvet rájöttem, hogy ennél jobban rég szórakoztam. Minden érzelem igaznak és őszintének érződött. És a több száz (talán több ezer) levél alapján, amiket coming-outoló fiataloktól kaptam rájöttem, mennyire fontos volt, és fontos még most is a KYAS.

Julie, és partnere, Sherry

Mára túlléptünk magán a coming-outon – nem mintha nem ez lenne mindennek a gyökere. De az írók már egy queer mindennapjairól írnak – szerelemről, családról, és barátokról, és önmaguk kifejezéséről. A queer irodalom már fantasyban, science fictionben és sima romantikában is alkot. Mindenféle ember lehet már főszereplő, főgonosz, vagy mellékszereplő, akik bátorítanak, vagy épp ellenkezőleg.

Mivel már nyugdíjba vonultam (félig-meddig), főállásban irodalmat tanítok a ColoradoReading Corpsnál, és közel sincs annyi időm olvasni, amennyit szeretnék. Mikor hazaérek a suliból kómába esve nézem a Judy bírónőt.

Mégis van három emlékezetes könyv, amit idén olvastam: az Openly Straight Bill Konigsbergtől, az October Mourning: A Song for Matthew Shepard Lesléa Newmantől, és a Kiss the Morning Star Elissa Janine Hoole-tól.

Johnp: Sima YA könyvekkel kezdtél, aztán átváltottál érettebb témákra a szexualitásról és a nemi identitásról. Azon gondolkodtam, hogyan fogadta (vagy nem fogadta) el a kiadód ezt a változást?

A kiadóm sosem kérte, hogy szépítsek a stílusomon vagy a témáimon, és szerintem ez azért van, mert sosem írom le szó szerint a szex jeleneteket. Majd az olvasók megteszik ezt, ahogyan ők szeretnék. Kifejezetten nem szeretem a kettős mércét, amivel a férfiakat és a nőket mérik. Miért kell a lányoknak megállni a csókolózásnál, amikor a fiúknak mindent szabad? Szóval, ja, a karaktereimnek mindent szabad. Mégis, megpróbáltam ízléses és érzékeny maradni a fiatalabb olvasók kedvéért, és nem arra ösztönözni őket, hogy szexeljenek a körülményekre való tekintet nélkül.

Vincenzo: Honnan jött a LMGTM ötlete? Csalt már meg barátnőd?

Lies My Girlfriend Told Me (2014)

Ha lett volna olyan barátnőm, aki megcsal, seggbe rúgom (nagyon kemény, ugye?). Komolyan, ennél én többet érdemlek, és remélem, mindenkinek van akkora önbecsülése, hogy ne adja alább a kizárólagos szeretetnél, ami kijár nekik.

Nehéz megmondani, honnan jönnek az ötleteim. Sokszor évekbe telik kitalálni. Aztán egyszer csak fény gyúl a fejedben, és arra gondolsz: Már emlékszem, hogy melyik múltbeli esemény alapján fogom megírni ezt a könyvet.

A LMGTM esetében tele voltak a híradások fiatal atlétákkal, akik megmagyarázhatatlan módon hirtelen szívmegállásban meghaltak. A legelső oldalon kiderül, hogy a főszereplő egy sikeres atléta, aki kora reggelente futni jár. Ezen a napon összeesik, és meghal. Ez ösztönzi a barátait arra, hogy felgöngyölítsék az ügyet, beleértve a hazugságokat és titkokat, amiket nem mondott el nekik. Minden új könyvemmel ki akarok próbálni valami mást. Rejtélyt akartam írni, kiszámíthatatlan véggel. Vannak tanulságok az életről, a halálról, a veszteségről és az életben maradásról is.

Miss Panek: Az iowai kisváros, ahol tanítok, nagyon konzervatív. Nincsen szövetkezetünk, ami kiállna a homoszexuálisok mellett, de a dráma klub menedéket jelent néhányuknak. Az egyik diákom kivette a könyvtárból a Lunát a tanév nagy részére (amíg nem tudott venni magának egy saját példányt). Ötletem sincs, hányszor olvasta el a fiú. Idén többször is női ruhában jött be a dráma klub gyűléseire, és átöltözött, mielőtt hazament. Tudnál más könyvet is ajánlani az én nem hivatalos homoszexuális szövetkezetem könyvespolcára?

Luna (2006)

Az embereket mindig az Amercian Library Association’s Rainbow Readseihez irányítom. Ezek nagy gonddal kiválasztott könyvek, fülszöveggel együtt. Itt az oldal honlapja.

Mellesleg nagyon büszke vagyok erre a diákra, hogy nem hajlandó beilleszkedni, és a dráma klubos barátai kétségkívül megmentik az életét.

Charlien: Találtál bármit az előző könyveidben, amitől később jobb író lettél, és fejlődött a fogalmazási képességed?

Mindig azért dolgozom, hogy jobb legyek. Egy író sosem ülhet a babérjain, mert a babérok csak ideiglenesek, aztán felakasztjuk őket egy falra. Egy olvasóm kritikájában láttam meg valamit, ami valahogy úgy hangzott, hogy „nem találja el, milyenek is a tinédzsereket”. Aucs. Ezek után csak írtam a dialógusokat, ahogy jöttek, és igyekeztem képben maradni a popkultúrával. Nincs rosszabb, mint ha hiteltelenséggel vádolnak.

Clarissa: Melyik könyvet írtad legtovább, és miért?

Ez könnyű, Clarissa. A Between Mom and Jo-t tíz év után kezdtem el. Sok ideig akartam írni egy fiúról, akinek két édesanyja van, aztán elválnak, és a fiú úgy érzi, hogy választania kell kettejük közül. Az én szüleim is elváltak, és bár nem két anya nevelt fel, mégis tökéletesen ismerem ezt az érzést.

Between Mom and Jo (2007)

Azt akartam, hogy az olvasók együtt érezzenek Nickkel (a főszereplővel), hogy megtudják, milyen két anyával felnőni, hogy hogyan kommunikál velük Nick külön-külön, és mennyire más lesz az élete, mikor a családja szétválik. Minden hónapban írtam egy jelenetet: Nick mindkét anyával. Nick egy anyával. Nick a másikkal. A közepén egy szünet, ahol minden megváltozik. De olyan volt, mint egy puzzle, és nem tudtam kitalálni, hogyan rakjam össze a darabokat.

Aztán egy nap minden jelenetet kiraktam a nappalim padlójára, felálltam, és rájuk néztem. És csak néztem őket. „Ez az” gondoltam „Tudom már mi ez. Egy album Nick életéről.”

Amint erre rájöttem könnyű volt kronológiai sorrendbe, egy egészbe rendezni őket.

Sara Pickell: Még mindig emlékszem milyen volt, mikor először olvastam a KYAS-et. Amint leraktam egy határozott és erőteljes katarzis kerített hatalmába. Hogyan kezeled érzelmileg, hogy ilyenekről írsz? Sikerült eltávolodnod ezektől a témáktól, vagy épp ellenkezőleg, alámerülsz az érzésekben, amiket közvetíteni kívánsz?

Köszönöm ezt a kérdést, Sara. Fején találtad a szöget: teljes mértékben azonosulok a könyvvel és a szereplőivel érzelmileg, fizikailag, és spirituálisan is. Amint elkezdek írni, belecsöppenek a világukba, szinte alig alszom, egész este részleteket és dialógusvázlatokat írok. Egyszer a partnerem megkérdezte, hogy megnézem-e valaha hogy mit írok esténként, mert olvashatatlan. Mire én azt feleltem, nem számít, hogy el tudom e olvasni, mert ameddig leírom a gondolataimat nem fogom őket elfelejteni.

Ahogy befejezek 10 vagy 100 vázlatot és a kézirat egész elviselhetően néz ki megengedek magamnak egy lélegzetvételnyi szünetet. És amint kész a szerkesztés és a borítókészítés a kiadómnál lefekszem egy hosszú, hosszú szundira.

Lauren Diaz: Három könyvedet olvastam már, és azokat szerettem a legjobban, amiket teljes beleéléssel olvastam. Van bármi tanácsod arra, hogyan lehet túllépni azokon a kommenteken, amik kritizálják azt, amit imádsz csinálni?

A kritikát nehéz elfogadni, pláne akkor, ha nagyon sokat dolgoztál és a könyvedre gyermekedként tekintesz. De ha író akarsz lenni meg kell tanulnod kezelni a visszautasítást. Emlékszem, egyszer, mikor egy nagyon rossz véleményt olvastam egy könyvről az ügynököm azt mondta „Ne fújd fel, Julie. Valaki biztos belepisilt a müzlijébe.”

Mostanában nem olvasok olvasói véleményt, legyen az rossz vagy jó. Mindig csak a rosszakra figyelek, és ez nem túl egészséges.

Amanda Jay: Mi történik Daelynnel a By the Time You Read This I’ll Be Dead után? (Bár nem hinném, hogy válaszolsz erre a kérdésre, mert úgy tűnik, hogy az olvasóra bízod, hogy elképzelje).

By the Time You Read This, I'll Be Dead (2010)

Éppen hazafele repültem egy konferenciáról ahol a bullyingról tartottam előadást. Folyton csak az járt a fejemben, hogy mi van, ha a halálba löknek ezek az emberek? Tudjuk, hogy ez elég gyakran megtörténik, rengeteg tanuló öli meg magát minden évben, mert nem tudják elviselni a napi zaklatást.

Ez a könyv saját magát írta meg. Egyik nap felébredtem, és a kész kéziratot találtam az asztalomon. A címe az volt, hogy By the Time You Read This I’ll Be Dead (Mire ezt olvasod, halott leszek). Szó szerint sírva fakadtam.

Nem mondhatom el, mi történik, mert én sem tudom. Ti döntitek el, Daelyn hogyan „teszi magát teljessé”.

Sharon: Mohó olvasó vagyok, több mint három könyvet olvasok ki hetente. Szeretnék író lenni, de úgy érzem, túl sokat olvastam már ahhoz, hogy eredeti ötletekkel álljak elő. Honnan szerzel ihletet, és hogy teszed a szereplőidet ennyire egyedivé?

Az ihletet a saját életemből merítem (ami a te esetedben abszolút eredeti és különleges), cikkekből, amiket olvasok, történetekből, amiket mesélnek nekem, és a képzeletemből. Szerintem a legtöbb író pont olyan könyvmoly, mint te, és ez így van jól. Az olvasásból tanulhatsz a legtöbbet az írásról: ha olyan könyveket és írókat keresel, akiket szeretsz, és megfogalmazod, hogy mi az a műveikben, ami megérint. Aztán csak belevágsz. Nem kell feltétlen eredetinek lenned, ha újszerűen szólítod meg az olvasókat.

Sarah Dowdy: Mi a kedvenc könyved? Milyen YA könyveket ajánlanál?

A mindenkori kedvenc könyvem mindig az, amit éppen utoljára olvastam és szerettem. Most Joanna Rakoff-tól olvasom a My Salinger Yeart. Nem igazán tudom meghatározni, milyen műfajú, de a fiatal énem nagyon élvezi.

A YA-t leszámítva a krimik a kedvenceim, meg a thrillerek (a nem túl erőszakos fajtából), a rendőrös könyvek, a komédiák, önéletrajzok, és a szereplő központú művek.

.

Szeretem a Joe Pickett könyveket C.J. Boxtól, a Dexter-sorozatot, Kent Haruf szívszorító történeteit, Michael Connelly Harry Bosch könyveit, és persze Janet Evanovich-ot.