Libba Bray: A látók

Libba Bray Gyönyörűség trilógiája egyike volt az első vörös pöttyös könyveknek, amit olvastam. Azóta is rendületlenül szeretem, sőt, egy újra olvasás is érik, mert kidolgozott, hátborzongató, és az unalmasabb részek is hozzátesznek a történethez akadályoztatás helyett. Így hát érthető, hogy nagyon vártam a Látók megjelenését, amire mégsem tudtam magam hosszú ideig rávenni. Mit ne mondjak, egyike vagyok azoknak, akiket néha eltántorít egy könyv hossza. És akkor mégis miért sikerült elolvasnom ezt a majdnem 700 oldalas könyvet két nap alatt? Olvassatok tovább!

Könyvelőzetes

Könyvmolyképző, 2014

A történet 1926-ban játszódik, New Yorkban. Evie O'Neill igazi flapper, nagyvilági lány. 17 éves kora ellenére előszeretettel szegi meg a szesztilalmat, kacérkodik idegen férfiakkal, jár tilosban, és fitogtatja különleges képességét, mígnem egyszer bajba kerül, és el kell hagynia ohiói otthonát, hogy nagybátyjához, Willhez vonuljon száműzetésbe, aki New Yorkban él. Ez persze a lányt koránt sem lombozza le annyira, mint szüleit, hisz kitárul előtte a világ. Régi barátnőjével, Mabellel, és újdonsült cinkostársával, Thetával együtt fedezik fel a New York-i éjszakát, és feszegetik a határaikat. Theta színésznő, aki sötét múlt elől menekül, és még ő maga sem tudja, mire képes. Memphis Campbell, a Csodatevő Memphis, a Gyógyító Memphis, csak túl akar élni édesanyja halálát feledve, miközben öccsére, Isaiah-ra vigyáz. Ámde a fiatal Isaiah egy idő után furcsa álmokról számol be, esténként transzba kerül, és mintha mások jövőjébe is belelátna. Ezzel egy időben furcsa sorozatgyilkos járja New York utcáit, aki úgy tűnik, szimbolikus gyilkosságokat hajt végre. Az ügy megoldásához Evie nagybátjának, Willnek a segítségét kérik, mert a természetfeletti történések szakértője. Vajon meg tudják akadályozni a Fenevad eljövetelét mielőtt elhalad a város fölött Salamon üstököse? Kiderül, mit titkol Theta? És egyáltalán, ki az a John Hobbes?

Libba Bray

Robosztus ez a könyv a maga 700 oldalával, de egy lappal sem több, mint kéne. Rengeteg témát sikerül lefednie az írónőnek, és tökéletesen visszaadja a korabeli élet hangulatát. Különösen tetszett, hogy betekinthetünk a korabeli fiatalok életébe is. Nem egy film készült már erről a stílusról, többen meg is írták könyvön, de ami a történet igazi erejét adja, az a természetfeletti szál. A történet összes főszereplőjének van valamilyen természetfeletti képessége (ne aggódjatok, ez nem spoiler), ami még több töprengeni valót ad az olvasóknak, hiszen nem tudni, hogy miért képesek erre, és meddig terjed a határuk. Több szereplő is megjelenik a könyvben, akik mintha tudnák, hogy kik ők, hogy honnan jöttek, és hogy mi lesz a sorsuk. Az egész történet régi jóslatokon és vallási fanatistákon alapszik és nagyon tetszett! Minden fejezet úgy végződött, hogy alig vártam a következőt, így történt, hogy két nap alatt sikerült kivégeznem a könyvet, mikor ebből egy felet itthon sem voltam. Hozzátenném, hogy nem vagyok horrorkedvelő fajta, mégis csak úgy faltam.

Aki ijedős, annak nem ajánlom, én konkrétan alig tudtam elaludni utána. A fejemben forgó film is elég gyomorforgató volt ahhoz, hogy inkább kikapcsoljam a vizualizálást a gyilkosságos részekhez. Szinte hallom én is a fejemben hogy "Komisz John, Komisz John, utána nem marad nyom...".

Libba Bray könyveiben az egyik dolog, amit a legjobban szeretek, az a szerelmi szál. Mivel szinte nincs! Bár néha mintha felmerülne egy szerelmi háromszög körvonala, de bízom benne, hogy nem. Az írónő remekül forgatja a szavakat, és kedveltet meg velünk olyan embereket, akiket az elején utáltunk, és én személy szerint nem tudom eldönteni, neki szurkolok-e, vagy a másik lehetséges befutónak. 

Így látom magam előtt Evie-t

Nagyon sok szereplő múltjáról megpendített dolgokat az írónő, és nem tudom, a második kötetben hányra találunk választ. Mikor megvettem a könyvet, azt hittem, egyrészes. Mikor elkezdtem olvasni, tudtam, hogy megjelent már a második, azt hittem, ennyi lesz. Aztán nemrég megnéztem, és kiderült, hogy összesen NÉGY rész lesz, aminek én kifejezetten örülök, csak attól félek, hogy a végére túlságosan húzni fogja a történetet. 

Imádtam az egészet! Kicsit esetlen összehasonlítás, de én a Nagy Gatsbyn nem tudtam magam átküzdeni, és nagyon sajnáltam, mert imádtam a kort, amiben játszódik. Erre tökéletes orvosság ez a könyv, hiszen talán még korhűbb is számomra, mivel az én korosztályom, vagy legalábbis hozzám hasonló korban lévők a főszereplők. Akit érdekel a húszas évek Amerikája, nem riad meg a hosszú könyvektől, és pláne nem a borzongató jelenetektől, annak csak ajánlani tudom ezt a könyvet, mert nagyon jó. De ne csodálkozzatok, ha rögtön utána rá akarjátok vetni magatokat a következő részre, mert még így is rengeteg kérdés marad nyitottan. Ki is valójában Vak Bill? Mi az a Bölény terv? És ki a franc a cilinderes férfi?!

Értékelés: 5/5

Film faktor: 5/5 Hát nagyon remélem, hogy minimum egy sorozatot csinálnak belőle, mert nagyon jó. De a legjobb mozifilm lenne, természetesen mindegyik könyvről külön külön!

U.i.: Csak engem zavar, hogy nagyobb betűkkel írják rá az angol címet, mint a magyart? Így szinte nincs is értelme, hogy lefordítják. Írjátok meg kommentben a véleményeteket! És ha olvastátok ezt a könyvet, tudnátok nekem hangulatban hasonlót ajánlani?

"Vészterhes időkben a legnagyobb bűn a tétlenség."

Dan Brown: Inferno

GABO,keménykötés, 2013

A történet: „Keressetek és találtok.”
Ez a bibliai idézet visszhangzik Robert Langdon, a Harvard jeles szimbólumkutatója fejében, amikor felébred egy kórházi ágyon, és nem tudja, hol van és hogy került oda. Arra a morbid tárgyra sincs magyarázata, amelyet a holmija közt eldugva találtak.

Langdon az életéért menekül egy őrült hajsza során Firenzén át, egy fiatal orvosnő, Sienna Brooks társaságában. Csak úgy szökhetnek meg ismeretlen üldözőik elől, hogy Langdon beveti ismereteit a történelmi homlokzatok mögött rejlő titkos átjárókról és ősi rejtelmekről.
Egyedül Dante sötét, monumentális remekének, a Pokolnak néhány sora vezérli őket, amelynek segítségével megfejthetik a reneszánsz legünnepeltebb műveinek – szobroknak, festményeknek és épületeknek – mélyén rejlő kódokat, hogy eljussanak egy kirakós játék megoldásához, melynek révén talán elháríthatják a világot fenyegető félelmetes veszélyt…
A történelem egyik leghátborzongatóbb irodalmi klasszikusa, a Pokol ihletésére született, és díszletei között játszódó mű Dan Brown eddigi legellenállhatatlanabb és leggondolatébresztőbb regénye; lélegzetelállító versenyfutás az idővel, amely már az első oldalon rabul ejti az olvasót, és el sem ereszti a befejezésig.

 

Előzetes

 Mielőtt elolvastam ezt a Robert Langdon könyvet, az Elveszett jelkép volt a kedvencem. Az előtt meg a Da Vinci kód. Lehet hogy mindig az éppen aktuális a favorit? Mert az Inferno letaszította a trónról az eddigi hármat, és magasra állította a mércét a következő könyvvel szemben.

 Elég nehéz írnom erről a regényről, mert nagyon mély, és sok olyan dolgot feszeget, amin nem mindenki szeret gondolkodni. Persze Brown nem feltétlen az az ember, akinek chick-litjei vannak, de szerintem ez az eddigi legsúlyosabb könyve (azok közül, amiket olvastam).

A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak.

 Az Inferno egy olyan problémával foglalkozik, amiről mindenki tud, ami jelen van nap mint nap, és mégis legtöbbször a tagadást választjuk. Túl sok az ember? Áh, Kínában már úgyis rajta vannak azon, hogy kevesebb embernek legyen gyereke. Nem lesz elég élelem és erőforrás hogy elláson mindenkit? Ugyan már, biztos nem az én három gyerekemen fog múlni. Másoknak öt-hat gyerekük van, akkor nekem miért ne legyen három? Örökbe hiába fogadok, az nem teljesen az én gyerekem. Ne más mondja már meg nekem hogy mekkora családom legyen, és mikor. Kifogások mindig vannak, és mindenkinek megvan a joga ahhoz, hogy családot alapítson, de a közérdek néha háttérbe szorítja az önérdeket.

Ez után a könyv után senki nem tud nyugodtan ülni, szerintem mindenkinek azon pörög az agya, hogy ő mit csinált volna fordított esetben, megnyomná-e a gombot, mi lehet a megoldás, van-e egyáltalán megoldás... Zseniális regény, ami mellett senki nem tud semlegesen elmenni.

Firenze, Il Duomo

Az a jó Brown regényeiben, hogy mindegyik más-más városban játszódik, amit remekül bemutat, és a könyv olvasása közben meghozza a kedvem, hogy Firenzébe, Velencébe, vagy éppen Isztambulba utazzak, de rögtön :) Ráadásul Langdon, mint történelem professzor rengeteg olyan dolgot elmond a városokról, ami még érdekesebbé teszi. Eddig a Da Vinci kód, és Párizs volt a kedvencem, de most már Firenze is felkerült a kedvenc könyves helyszíneim listára :)

A feszített tempó és a gyors problémamegoldás is mindig hozzátartozik a Langdon regényekhez, levegőt sincs ideje néha venni az embernek, csak lapoz és lapoz, és már hajnali két óra van, de csak még két oldalt, csak még egy fejezetet... Ha egyszer belelendülsz, nehezen rakod le.

Firenze, Ponte Vecchio

 Spoiler!

Sajnos a végét nem lehet spoiler nélkül elemezni :) Kíváncsi leszek, hogy a többi kötetekben mi lesz, akkor mostantól fertőzöttnek kell kezelni a világot? Innentől átváltanak a regények akkor sima kalandregényből valamiféle utópikus-posztapokaliptikus-elképzelt világba, vagy a következő könyvben úgy csinálnak majd, mintha ez meg se történt volna, és mindenki ugyanúgy termőképes, vagy felfedezik a gyógyszert, vagy esetleg pont Langdonról derül ki hogy terméketlen, mert családot alapítana.... Ötletem sincs, de kíváncsian várom :)

Spoiler!

Értékelés

Összességében: 10/9

Film-faktor:  10/10 Ha jól emlékszem, már forgatják az Elveszett jelképet, szóval remélhetőleg ez is sorra kerül nemsokára :)